Egyre jobban izgatja a fantáziámat...
El is szóltam magam a kézimunkás fórumon ez ügyben....
Na, lett is felbolydulás, buzdítás, biztatás... Kaptam ötleteket, és a nehézségeimet is, úgy mint kötőtű hiánya félre söpörték.
Végy két saslikpálcát, csiszold meg (Most már értem, hogy miért is kell megcsiszolni), és már kezdheted is!
No el is kezdtem.
Először egy videót néztem meg:
http://www.youtube.com/watch?v=3uw-nUvGrBY
Na, ebből rájöttem a lényegre, meg arra is hogy NEM akarok, és örülök, hogy nem is kell amerikában élnem!!! Hogy változhat így el egy sokak által ismert és gyakorolt kézimunka fogásai???
Bár ha engem valaki látna hajócskázni, akkor ugyan erre a megállapításra jutna....
No de nem maradt hatástalan a videó, megtanultam két szállal az kötés elkezdését, sőt rájöttem a sima szemek nyitjára is... :D
És arra is, hogy mindenképp kell ide rendes, valamire való kötőtű, és egy figyelmes tanár is aki élőben is irányítja a kézmozdulataimat, mert ez így nem biztos, hogy jó.
Hogy mért is jutottam erre a gondolatra? Baromi szorosan kezdtem el kötni.
Itt a képen látszik hogy hol szorosabb, hol lazább... Hiába, ezt gyakorolni kell!!!
Most ugrott be, hogy még talán tíz éves sem lehettem, mikor a Mamám megtanított kötni! Hogy felejthettem el? Hát úgy, hogy már akkor is szoros volt, és neki nem volt türelme kijavítani, igazítani a kevéske tudásomat, pláne, hogy a bátyámmal együtt tanultuk, és mint gyerekek, hát persze, hogy futkosás közben, sőt, még fára is másztunk közben... :D
Vissza gondolva, Mamámnak szegénynek esélye sem volt velünk... Csak örült, hogy magunkban nem teszünk kárt... olyan sokszor... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése